A Tokiói Egyetem mérnökei öngyógyító elemek kifejlesztésével próbálják áthidalni ezt a problémát. Atsuo Yamada professzor és csapata kiötlött egy olyan megoldást, amely nemcsak az akkumulátorok élettartamát növeli meg, hanem nagyobb tárolókapacitást is biztosít a számukra.
Az akkumulátorokat általában fémből készült rétegek alkotják. A feltöltődések és lemerülések folyamán ezek a rétegek amortizálódnak, és úgynevezett rétegződési hibák (stacking faults) keletkeznek rajtuk. Ezek a repedések csökkentik az akkumulátor teljesítményét. Az elhasználódás annak köszönhető, hogy az anyagot csupán a viszonylag gyenge, Van der Waals-erő tartja össze. A mindennapi használat során az oxidációs-redukciós folyamatok okozta fizikai deformációk ezt az erőt könnyen le tudják gyűrni. Yamada és kollégái azonban kikísérletezték, hogy ha az akkumulátor az Na2RuO3 képletű anyaggal készül, az nem csupán minimalizálja a rongálódás mértékét, de a rétegek konkrétan „meggyógyítják” magukat. Ez azért van így, mert a Na2RuO3-at a Van der Waals-erőnél sokkal erősebb Coulomb-vonzás tartja össze.
A ruténium a periódusos rendszer 44-es rendszámú eleme, a könnyű platinafémek közé tartozik. A többi platinafémhez hasonlóan viszonylag nagy az elektronegativitása és az első ionizációs energiája. Szürkésfehér színű rideg fém. Olvadáspontja magas (2334 °C). Jól oldja a gázokat, nagy mennyiségben képes hidrogént elnyelni. Elektromos vezetőképessége (a többi platinafémhez hasonlóan) viszonylag nagy.
