Napelemek
A Szaharában közmondásosan sokat süt a nap, így logikusnak tűnne napelemekkel beteríteni a sivatagot. Kérdés: ez hogyan változtatná meg a szűkebb környezetet, és milyen globális hatásai lennének? Valószínűleg csökkenne a károsanyag-kibocsátás, de a helyi időjárásra is hatással lennének a napelemfarmok. Yan Li, Eugenia Kalnay és Safa Motesharrei klímakutatók, a Marylandi Egyetem munkatársai azt modellezték, hogy mi lenne, ha annyi napelemet telepítenének a sivatagba, amennyi az egész világ energiaszükségletét fedezi. Arra jutottak, hogy ebben az esetben lehet, hogy a sivatag nem is lenne többé sivatag.
A modell abból indult ki, hogy a napelemeket a Száhel-övezetben (a sivatag déli szegélyén) helyeznék el. Ha csak napelemeket telepítenének a Szaharába, egy fokkal lenne melegebb a sivatagban, viszont 50 százalékkal több csapadék hullana a régióban, szél- és szolárenergia együttes alkalmazása esetén viszont már 150 százalékkal több esőre lehetne számítani. A napelemek kevesebb hőt vernek vissza, mint a sivatag homokja, így a felszínen emiatt hőmérséklet-növekedésre kellene számítanunk. Ekkor a Szaharában várhatóan 2,7 fokkal emelkedne a hőmérséklet, míg a Száhel-övezetben inkább hűvösebb lenne, azonban itt is sokkal több esőre kellene számítani, mint az eddigiekben. Ha pedig több eső esik, az is megváltozik, amit jelenleg sivatagként ismerünk.
Nem kell feltétlenül az egész Szaharát ipari termelésre fognunk ahhoz, hogy láthassuk, milyen környezeti hatásai vannak a megújuló energia használatának: a már meglévő szélfarmok esetében is mérhető a változás. Két harvardi kutató, Lee Miller és David Keith 28, az Egyesült Államokban található szélfarm adatait elemezte, és ezeken a helyeken is megfigyelhető volt, hogy a farmok területén éjszaka megnövekedett a hőmérséklet. Keith és Miller a meglévő adatok alapján modellezték, hogy mi lenne, ha elegendő szélfarmot hoznának létre Amerika ellátására, és arra jutottak, hogy a felmelegedés egyrészt körülbelül ugyanakkora mértékű (és visszafordítható) lenne, mint a meglévő farmok esetében, valamint arra is rájöttek, hogy a magasabban fekvő területeken valamivel nagyobb hőmérséklet-növekedést okoznának a turbinák.
A kutatásban azt feltételezték, hogy az Egyesült Államok nem lesz egyedül ebben a projektben: eszerint 2080-ra az egész világ energiaellátását megújuló forrásokból fedeznék (és a kutatók nem vették figyelembe a más forrásból származó üvegházhatású gázokat). Ebben az esetben hosszú távon sikerülne komolyan mérsékelni az energiaipar okozta hőmérséklet-növekedést: a legjobb eredményeket abban az esetben lehetne elérni, ha vegyes szolár- és szélfarmokat létesítenének, ekkor az Egyesült Államok területén átlagosan mindössze 0,02 fokkal emelkedne a hőmérséklet.
Szélenergia
A szélturbinák durvábbá teszik a földfelszínt, és lelassítják a szelet, miközben a talajhoz közelebb eső részeken megváltoztatják a légáramlást. Ez – ha kellően nagy területről van szó – nedvesebb légtömegeket eredményez, a víz pedig felhőként csapódik ki, emiatt is esne több eső a sivatagban, ha szélerőművekkel borítanák. Ha tehát szélturbinákkal terítenénk be a szaharai homokot, hamar megjelennének a növények is, ez pedig tovább változtatna a környezet képén, a növények ugyanis szintén kevesebb napfényt vernek vissza, mint a homok. Ez tovább erősítené a változásokat: maguk a turbinák csak a szimulált változások húsz százalékáért lennének felelősek, a többiért a jelenlétük miatt kisarjadó növényzet lenne a felelős.
