Az egyszerű méréstechnikai megoldásokhoz képest (mint pl. a szennyeződésmérők vagy omegaméterek), ahol az iontartalom csupán a nátrium-kloridnak való megfelelőséget illetően kerül megállapításra, az ionos kromatográfia egyedi ionokra nézve is kvantitatív és kvalitatív mérési eredményt szolgáltat. Ezzel a potenciális hibalehetőségek (mint pl. szivárgóáramok, elektrokémiai migráció, korrózió stb.) jól felmérhetők.
Az ionos kromatográfia kétféleképp is alkalmazható: egyrészt képes az irányelveknek megfelelően, forrasztás után a tisztaság igazolására, másrészt pedig használható mikrohuzalkötés vagy bevonatfelhordás előtt a megfelelő tisztaság biztosítására is.
