Az egyszerűbb méréstechnikai megoldásoknál (pl. szennyezettségmérők vagy omegaméterek) csupán a teljes, nátrium-klorid ekvivalens ionos tartalom határozható meg, ezzel szemben az ionos kromatográfia kvantitatív és kvalitatív mérési megoldást kínált egyedi ionokhoz, így a nyomtatott elektronikai áramkörökre jellemző potenciális hibaforrások, mint például az áramszivárgás, elektrokémiai migráció vagy rézfelületek korróziója vizsgálható.
Az ionos kromatográfia alkalmas a forrasztás utáni tisztaság igazolására és a tisztítás utáni felületminőség igazolására is bevonatkészítés vagy mikrohuzalkötés előtt.
